Faludy György költő, filozófus, műfordító a Veszprémi Egyetemen tartott estet.

Nehéz mesterség a versírás, mondta Faludy György költő, filozófus, műfordító tegnap este a Veszprémi Egyetemen tartott estéjén. A vendéggel Györgydeákné Takács Hajnalka, a balatonkenesei könyvtár vezetője beszélgetett, kérdezve őt az életéről, költészetéről, barátairól, a magyar helyesírás anomáliáiról, pikáns, pajzán és különleges történetekről. Visszafogott kérdésekkel irányította Faludyt, aki szívélyesen, barátságosan válaszolgatott, noha tudta, hogy önéletrajza sokak számára ismerős.

Elmondta, hogy örömmel jött Veszprémbe, hiszen rabul ejti a város szépsége, az emberek kedvessége. Élete állomásait sorolva elmesélte, mindig költőnek készült, noha édesapja vegyészmérnöknek szánta. Az első negatív kritika után elkeseredett, a versírást mégsem hagyta abba.

Beszélt arról hogyan születik egy vers sokszor hetek, hónapok múlva is előveszi a megkezdett gondolatot, de álmából is felkel, ha ötlete van. Nehéz mesterség a versírás, nincs mérték, nem lehet megmondani, melyik mű jó, értékes. Adyról például még 1920-ban is sokan azt állították, érthetetlen. Kortárs költőkről nem nyilatkozott Faludy, egy jelentős alkotót emelt ki, akit nagyra tart: Kányádi Sándort.

Faludy beszél és fordít angolul, franciául, németül, latinul, görögül, írni mindig magyarul írt, a magyar kiváló nyelv a költészetre.
Baráti hangulatú, kötetlen este volt, oldott csevelyekkel, a végén személyes találkozással és hosszú dedikálással.
[napló]