Ez év végén lejár a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti szerződésére vonatkozó tízéves moratórium.

Ez azt jelenti, hogy a fővárosban 35-40 ezer üzlethelyiség bérlőjének bizonytalanná válik a helyzete.

Szántóné Csajághy Katalinnak az V. kerületi Semmelweis utcában van egy 24 négyzetméteres nőidivatszalonja. Sokáig ő is bérelte a helyiséget, de – miután a lakástörvény a nem lakás céljára szolgáló helyiségek tulajdonosainak 5, illetve 10 év moratórium után szabad kezet adott ahhoz, hogy eladják vagy sokkal magasabb díjért másik bérlőnek adják ki a helyiséget – sok más vállalkozóval egyetemben arra törekedett, hogy megvásárolja a boltocskát.

A belvárosi önkormányzatnak azonban nem állt szándékában áruba bocsátani az üzleteket, ezért megalakult a Helyiségbérlők Egyesülete, amelynek sikerült elérnie, hogy a mellékutcákban lévő kisebb üzlethelyiségeket eladják. Katalin négy évvel ezelőtt a remélt 80 ezer forint helyett 3 millióért jutott hozzá a tulajdonjoghoz, mégpedig 40 százalékos kedvezménnyel, mert készpénzben fizetett. Ezt azonban feltételekhez kötötte az önkormányzat: előírták, hogy tíz évig nem válthat profilt az üzlet, s nem adható el, különben a 40 százalékot meg kell fizetnie.

Hegedűs István saját tulajdonú irodájában és gumiszervizében tevékenykedik a XX. kerületi Határ úton immár harminc esztendeje. Négy éve még egy sörözőt is működtetett a körúton. Szerette volna megvásárolni, mert eleinte évente, azután mind sűrűbben emelték a bérleti díjat. Nem sikerült, mert a feje fölül eladták másnak.

Vadász György, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara gazdaságpolitikai bizottságának elnöke szerint 1995 óta sérelmezte a kamara a lakástörvény helyiségbérleményre vonatkozó rendelkezését. Mégpedig azért, mert az önkormányzat kvázi tulajdonossá vált, nem invesztált semmit az ingatlanokba, mégis 5-10 éves korlátozás után szabadon felmondhat a bérlőknek.

A fővárosban 35-40 ezer üzlethelyiségről van szó, egyes bérlők három-négy generáció óta itt dolgoznak, felújították, a kor igényei szerint burkoltatták a helyiséget, portált építettek, pedig a költségeket nem lehetett „lelakniuk”, azaz nem tudhatták be a bérleti díjba. A kamara szerette volna elérni, hogy a bérlők megvásárolhassák a boltot, vagy az önkormányzatok csak kártalanítást követően bonthassanak szerződést. Az Alkotmánybíróság azonban a tulajdonjogok csorbítását látta az előterjesztésben, s elvetette az indítványt.

Most a BKIK-nak az a javaslata, hogy biztosítanak elővásárlási, előbérleti jogot a bentlevő vállalkozóknak, s ne tarthassák őket bizonytalanságban az önkormányzatok.

A III. kerületi önkormányzat a Celer Kft.-t bízta meg helyiségei bérbe adásával. Szamos János igazgató arról tájékoztatta a Budapesti Napot, hogy sem nekik, sem pedig az önkormányzatnak nem érdeke, hogy a kerület vállalkozói rosszul érezzék magukat. Azt azonban tudomásul kell venniük, hogy piaci viszonyok között érvényesülnek a piaci árak. Az elmúlt 10 év alatt jókora infláció volt, s az ingatlanárak az égbe szöktek. Ennek ellenére nem terveznek horribilis díjemelést, mindössze 20-80 százalékosat. Mindazon bérlőknek felmondanak, akik 1993 előtt kötöttek határozatlan idejű bérleti szerződést, megajánlják az új díjat, s három hónapnyi gondolkodási idő után várják a választ. Mindenki maradhat a régi helyén, amennyiben elfogadja a magasabb bérleti díjat. Nem kívánnak packázni a vállalkozókkal, hiszen tisztességes adófizetői a kerületnek, de be kell látniuk, hogy az önkormányzatnak is gazdálkodnia kell, s az is a piacból él.
Budapesti Nap